Víz!

   Ezen a héten fogadjuk az idei szezon utolsó diákcsoportját mezőgazdasági gyakorlatra, ezúttal a Csillagberek Waldorf Iskolából. Ahogyan a korábbi csoportok esetében is, a diákok most is teljes szívvel vetik bele magukat a tanyasi élet mindennapjaiba, és aktívan részt vesznek a munkában. Sok minden történik körülöttük ezekben a napokban – többek között megkezdődött egy új garázs építése is, amely hosszú távon a traktorunk otthona lesz.

Ahogy a napok egyre melegebbek, és továbbra sem érkezik eső, a vízhiány kérdése egyre sürgetőbbé válik – nemcsak számunkra, hanem az egész ország számára. Az eső hiánya már látványosan megmutatkozik, és hatásai mind a mezőgazdaságban, mind a természetes ökoszisztémákban egyre érzékelhetőbbek. A probléma kezelése még nehezebb a világos, átfogó és összehangolt nemzeti vízstratégia hiánya miatt – pedig ez alapvető fontosságú lenne Magyarország hosszú távú ellenállóképessége és élelmiszerbiztonsága szempontjából. A helyzet sürgőssége ellenére úgy tűnik, hiányzik a politikai akarat és a stratégiai előrelátás ahhoz, hogy érdemi lépések történjenek ezen a területen.

Helyi szinten azonban igyekszünk megtenni, amit tudunk. Korábbi hírleveleinkben már beszámoltunk néhány lépésünkről, például a csepegtető öntözőrendszerekre való átállásról, valamint olyan talajművelési technikák alkalmazásáról, amelyek segítik a talajt a víz elnyelésében és megtartásában. Ezek kis lépések, de valódi jelentőséggel bírnak a fenntarthatóság és az alkalmazkodóképesség szempontjából.

   Sajnos ugyanakkor olyan fejleményeknek is tanúi vagyunk, amelyek épp az ellenkező irányba mutatnak. Pár kilométerre tőlünk, Turán, új szomszédaink engedélyeket szereztek – és már telepítettek is – öt vagy hét mélyfúrású kutat, amelyeket szántóföldek öntözésére terveznek. Ez mélységesen aggasztó. A felszín alatti vízkészletek ilyen mértékű kizsákmányolása a mezőgazdasági szántóföldek öntözésére se nem fenntartható, se nem indokolt. Egyrészt veszélyezteti az ivóvízkészletek készletét a jövőre nézve, másrészt rendkívül pazarló módja a vízhasználatnak a mezőgazdaságban. Ha már öntözésre kerül sor, azt inkább kisebb kertészetekre kellene használni, hiszen ott sokkal több élelmiszer termelhető ugyanazzal a vízmennyiséggel.

   Egyre világosabb, hogy a víz kérdése az elkövetkező évek meghatározó politikai és környezeti témájává fog válni. Lehet, hogy nem olyan „látványos” vagy népszerű téma, mint más, de az igazság az, hogy: víz nélkül semmi sem működik – sem a mezőgazdaság, sem az ökoszisztémák, sem a közösségek. A víz az élet alapja, és a most meghozott döntések generációk jövőjét fogják meghatározni. Hogy ne csak elkeseredjünk, amit tudunk tenni, hogy ültetünk fákat, fákat és fákat, illetve bojkottáljuk a nagyipari mezőgazdaságban termelt élelmiszereket és a kisebb, helyi gazdaságokat részesítsük előnyben. Nagyon nem mindegy, hogy mit választunk, a sok kicsi sokra megy!